Hol van helyileg?

Egyszer már értetlenkedtem azon, hogy magyar anyanyelvűek hogyan képesek keverni a kétféle ragozást. Az pedig végképp elképeszt, hogy újságírók és más, hivatalból a magyar nyelvből élők is erre vetemednek - és egyre sűrűbben.

Az utóbbi hetek terméséből:

Sérülékeny fogyasztókat is megvédi a hatóság.

Azért svájcifrank-alapú hitelt választottuk [...]

Sokakat hosszú órákig megviseli az időjárás.

[...] elmulasztottunk tükörként használni színházunkat.

A focistát, csak azért, mert gazdag külföldinek látszik, megtámadnak.

Ahhoz, hogy az ember tényleg a szükséges időt tudjon eltölteni egy-egy szöveggel, 2-3-szoros percdíjat kéne kapni. (No ebben kétféle ragozási hiba is van.)

A kőoszlopot, amelyet az út két oldalát elválasztó középső füves sávban állították fel [...]

Romák és Jobbik-szimpatizánsok kerültek egymással szemben a hétvégén fenyegetés ért például egy bolt munkatársát. (A rossz ragozáson kívül a szembe igekötőt, ill. a szemben határozószót is összekeverte a szerző, egy vessző hiánya pedig végképp értelmetlenné teszi ezt a mondatkísérletet.)

Néhány vendéglátóst tavaly nyáron meghívta az önkormányzat egy lakossági fórumra.

Utóbbi krimit heteken belül bemutatják: ezt már amerikai premierje, 2009 márciusa óta várnak a hazai sorozatkedvelők. (Ráadásként a mondat elejéről hiányzik a névelő.)

Ezt feszegettünk a Marlowe-darabban is.

*

Az alábbi oldalon eligazítást kaphat mindenki arról, hogyan ragozandók a magyar igék alanyi, ill. tárgyas formában, a legkülönfélébb módokban és időkben: http://bme-tk.bme.hu/other/kuszob/kuszirag.htm

Megint összejött egy posztnyi belőlük:

bekerülési költség, tovább folytatódik, valós tények, a messzi távolban, előzetes prognózis, válaszreakció, első prototípus, szimbiózisban élnek együtt, váratlan meglepetés, szomorú tragédia, tipikusan jellegzetes

összesen 33 db nagybetű van a kötelezően kifüggesztendő és ezáltal elhíresült politikai nyilatkozatban (a mondatkezdő és személynévkezdő nagybetűkön kívül), és a 33 közül 25 (huszonöt) helytelen, hibás.

A képzavarokat („a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez”, „azokra a pillérekre emeljük … amelyek összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait”), kirívó magyartalanságokat („elvárás mindenki felé”) is figyelembe véve tehát ismét megállapíthatjuk, hogy igaza van Schmitt Pálnak: „a magyar nyelv … szemünk láttára veszít szépségéből”.

Szó szerint a szeme láttára, hiszen ő írta alá fő helyen a nevezetes nyilatkozatot.

Sajnos, nem gyűjtöm őket szisztematikusan, de azért a múltkori bejegyzésem óta is feljegyeztem egynéhány látott-hallott szépséget:

Hamiltonnak ez lesz a vesszőparipája, hogy az első kerekei fölmondják a szolgálatot.

Az uniós rostán fennakadhat a plafon emelése.

Nem rettenünk vissza a feladat alól.

A hétfő hajnali rekorddöntésben bizonyultak a leghatásosabbnak a vasárnapi, orkán erejű szélrohamok.

Ekkorra kicsúcsosodott a hullámvölgy.

Ez az egy-két játékos azért nem tudja megváltani az Istent.

„Az édes magyar nyelv rossz állapotban van.”
Ezt nem én mondom, hanem a téma egy szakértője: Schmitt Pál jövendő államfő, aki missziót indít a magyar nyelvért.
Én idáig nem merészkednék, de most, hogy két hete folyik a foci-vb, és így tovább gazdagíthattam az eddig is eléggé testes sportriporterfrázis-gyűjteményemet, magam is hajlok arra, hogy valami közhelyellenes nemzeti egyetértés nem ártana.

sípmester, hálóőr, portás, cerberus, pettyes, bőrgolyó, játékszer, a labda gömbölyű, lopja a távolságot, hozta a kötelezőt, tértölelő átadás, mélységből érkezik, ítélet-végrehajtó, hazaadásszerű lövés, rutinos róka, a játék küzdőjellege domborodik ki, igazságos pontosztozkodás, oroszlánbarlang, a futballt gólra játsszák, várják a megváltó sípszót, góllá érik a vendégek nagy nyomása, fölédurrant, jól olvassa a játékot, meddő mezőnyfölény, nyílt sisakkal támad, kinyílt a védelem, a bíró sípja néma maradt, a lábára varázsolta a labdát, ordító gólhelyzet, nem tud hozzátenni a meccshez, hiányzik egy igazi játékmester, zsebkendőnyi területen, otthon hagyta a góllövő cipőjét, eladja a labdát, hosszú a kispadjuk, érzi a kaput, a meccs a bíró sípszaváig tart, fejben jobbak voltak, a kontrákra építenek, gól nélküli eldöntetlen, többet birtokolják a labdát, kipókhálózta a felső sarkot, együtt él a játékkal, ajtó-ablak helyzet, gólerős támadó, felborul a pálya, bevette a kaput, a mezőnyfölényt nem tudják gólra váltani, besárgult a hátvéd.

Itt van néhány olyan szó, amelyben gyakran gondot okoz a magánhangzó hosszúsága. A szabálykönyv szerint így helyes:

sima, szerviz, dicsér, hirdetés, papiros, szolid, biztat, ambiciózus, ironikus, hizlal, Palesztina, irigy, ily, mily, irtás, légkondicionált, naiv, vigasz

szelíd, tízet, áhítat, Argentína*, hígít, hívő, színes, kíváncsi, vízi, ízület

harmonikus, katasztrofális, utoléri, szimbolikus, Loránd, árboc, euforikus

óvoda, diktatórikus, Lóránt

elöl (a hol? kérdésre), Örs, öntöde, Körös

elől (a honnan? kérdésre), őrs, bölcsőde, Nagykőrös

bura, bujkál, bizsu, turista, kulturális, áru, adu, saru, sugdos

tanú, vályú, húszas, aszú, gyanú

küzd, feltüntet, szüzet, menü, tüzes, szüntet

szűzies, tűzifa, gyepű, szűnik

* Ha valaki netán meg akarná kérdezni tőlem, hogy miért van különbség a Palesztina, ill. az Argentína helyesírásában, annak már most válaszolhatok: Nem tudom.

Hajdanában arról volt híres a Népszabadság, hogy - több igazat ő sem írt ugyan, mint más napilapok (sőt) - nyelvi, helyesírási szempontból viszont meg lehetett bízni benne, erre példásan igényesek voltak.
No ez már rég a múlté, és a színvonal egyre csak alacsonyabb, mostanra elképesztő hibákkal van tele ez a lap is. Elválasztási bravúrjai különösen mellbevágók, a mai (június 14.) teljesítményük pedig - remélhetőleg - nehezen múlható felül: mecs-csnézés.
(Persze, tudom: ma már nem ember választ el, hanem gép - de egyrészt azt a gépet ember programozza, másrészt ez úgy volt valaha, hogy mielőtt az utcára került a lap, megnézte szerkesztő, olvasószerkesztő, korrektor. Ma már szemmel láthatóan nem nézi meg senki, minden úgy kerül az olvasó elé, ahogy a világra hozták. Ha torzszülöttként, hát úgy.)
Viszont apropót szolgáltat ez a vicces elválasztás egy kis elmélkedésre.
A netes újságok döntő többsége szabadsoros tipográfiájú (ez a blog is), tehát az elválasztás bonyolult problémájával általában nem kell szembenézni - de azért akadnak címlapok, ahol rákényszerül az ember néha. Ilyenkor aztán kiderül, hogy elválasztani is elfelejtettek már sokan: lépten-nyomon olyasmiket olvasni, hogy gép-et, Andor-ét, motorba-leset stb. Pedig olyan egyszerű a dolog: egyszerű szavakat a szótagolás szerint választunk el, összetetteket pedig az összetétel helyén: gé-pet, An-do-rét, mo-tor-bal-eset.
Rendíthetetlen híve vagyok a minél szélesebb állampolgári jogoknak, de mégiscsak be kéne érni a szabad választással - a szabad elválasztást egyelőre nem kéne törvénybe iktatni.

Még mindig meg tudok lepődni. Ezt olvasom egy mai (június 9.) napilapban:
"Húsz év egy kisváros élén azt jelenti, hogy a közigazgatás minden fortéját ismeri."

Köztudott, hogy kevesen beszélnek idegen nyelve(ke)t a magyarok közül, és ez nagyon szomorú. De most nem ezen akarok borongani, hanem a dolog mulatságosabb részére fókuszálnék. Merthogy aki egyáltalán nem tud semmiféle nyelven, az legfeljebb csak magának árt ezzel – na de aki azt hiszi, hogy tud, pedig nem, az érdekes dolgokat képes előadni szóban-írásban egyaránt.

Idősebbek emlékezhetnek a Kádár utáni pártfőtitkárra, Grósz Károlyra. Az ő gyakran használt fordulata a tolarencia volt. (A környezetében senki nem akadt a jelek szerint, aki figyelmeztetni merte volna.)
Kevesebbet ártott, de nemkevésbé volt vicces az a tévékommentátorként foglalkoztatott szakértő, aki a közelmúltban dilettációt emlegetett dilatáció helyett F-1-es közvetítésben.
Akárcsak az az önkormányzati képviselő, aki interpretálás helyett az általa jobban ismert interpellálás szót használta következetesen.

Nem sokkal kevésbé kínos, amikor nem halljuk, hanem látjuk a hibás idegen szavakat.
Aki háromnál többször volt már étteremben, az biztos találkozott az étlapon a Cordon Bleu helyett ennek a legfantáziadúsabb változataival a Cordone Bloe-től a Gordon Blue-ig.
A camembert szót is a legritkábban sikerül eltalálni: jó esetben camambert, kevésbé kifinomult helyeken camamber.
A provence-i módra készült ez-az pedig szinte mindig provance-i.
Kíváncsi voltam, hogy csak én ütközöm-e gyakran Moulen Rouge-ba Moulin helyett, ezért beütöttem a keresőbe. A magyar nyelvű oldalak között 637 találatot kaptam.
A Champs-Élysées írásos megjelenése követhetetlenül sokféle - valószínűleg a hibátlan forma a legritkább.

Van egy Don Quijotét ábrázoló képem, amelynek előző tulajdonosai (hajdani állami cégek a Képcsarnoktól a Művészeti Alapig) három címkét ragasztottak a festmény hátoldalára, plusz krétával is ráírták a címet, négy különböző módon leírva a lovag nevét, de egyszer sem úgy, ahogy kéne. (Az egyik feliratot valószínűleg tréfának szánták - nagyon szellemes, valóban.)

Ennek a mai szösszenetnek az ötletét pedig az adta, hogy a champignon szónak (amely rendszeresen championnak íratik nálunk, az Osiris Helyesírás pedig sampinyonná magyarítja) a létező legöszvérebb írásmódjával találkoztam a napokban: Sampignon. Ez a hivatalos neve egy velencei-tavi panziónak, amely számtalan hirdetésében ország-világnak fitogtatja a mulatságosan szomorú tudatlanságát.

Gyűjtöm őket egy ideje, de ma (május 17.) olyat láttam (címlapon méghozzá), hogy ezt úgysem lehet überelni (akarom mondani: felülüberelni). Így hangzik: beinhalál.
Ezen már mosolyogni sem lehet, ez sírni való.

Túltesz a rokonain is, az olyanokon, mint: kiexportál, beinvesztál, eldeformálódik, leredukál, beintegrál, kiemigrál, elszeparál, ledegradál, összekombinál, áttranszformál.
Színmagyar (?) társai is csak irigykedhetnek: lecsökken, kikézbesít, lefogad, bevállal, letesztel, kiértesít, lerendez.