Van, amikor nemcsak a fundamentalista helyesíráshívőknek fontos, hogy egybe- vagy különírunk egy-egy kifejezést, hanem mást-mást is jelent egy, illetve két szóban.

Ilyen például a küszöbönálló (rövidesen bekövetkező), ill. küszöbön álló (ténylegesen ott, a küszöbön álló);
a jólesik (kellemes érzés), ill. jól esik (zuhog);
az eszerint (tehát értelemben, határozószóként), ill. e szerint (ha névmás, vagyis: e szerint az előírás szerint vagy ez az előírás, e szerint csináld!);
a helybenhagy (pl. ítéletet), ill. helyben hagy (ott hagy, ahol éppen van) - sőt itt tulajdonképpen szükség lenne egy harmadikféle verzióra is, de mivel az nincs, az elagyabugyál szinonimája is: helybenhagy.
A magyartanár azt jelenti: magyart oktató pedagógus; a magyar tanár viszont azt: magyar nemzetiségű oktató. Tehát nagyon nem mindegy (manapság meg különösen), hogy azt írjuk-e: A nyitrai egyetemről elbocsátottak egy magyartanárt vagy azt: A nyitrai egyetemről elbocsátottak egy magyar tanárt.